Folytatjuk a sorozatot arról, hogy: Mit kérjünk imában az Úrtól?

Korábban arról volt szó, hogy amikor egy alkalommal az Úr Jézus imádkozott, azt kérte az egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Akkor mondta az Úr a „Mi Atyánk” kezdetű imát. Eddig szó volt arról, hogy kérjük: szenteltessék meg Atyánk neve és legyen meg az Ő akarata. Aztán így folytatta az Úr:

Luk 11:3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

Máté 6:11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

1.) Miért kell ezt kérnünk?

Hiszen Atyánk tudja, hogy minden nap szükségünk van kenyérre, eledelre, és meg is ígérte, hogy megadja. Máté 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? Máté 6:31-32 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Az Úr mégis azt tanította, hogy kérjük: A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És ha megvan, adjunk érte hálát naponta!

Úgy gondolom, hogy a következők miatt kell a mindennapi kenyeret kérni, és érte hálát adni:

(1) Tudatosuljon bennünk naponta, hogy az életünk a mennyei Atyától függ. Nehogy azt gondoljuk, hogy az étel jár nekünk. Hogy az természetes, hogy van mit ennünk, van mit innunk, van mibe ruházkodnunk. Értsük meg, hogy mindezt Atyánk adja, Tőle függünk minden nap, és Neki legyünk érte hálásak!

(2) Nem kell aggodalmaskodnunk a holnap felől.

Máté 6:34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Ha mára megvan a szükséges, a holnapi, a jövő miatt ne aggódjunk. Elég minden napnak a maga baja. Ne terheljük magunkat felesleges gondokkal!

(3) A pusztai manna tanulsága.

Izraelnek a mannát a pusztában reggelenként kellett szednie, de csak egy napra valót. 2Móz 16:19-20 Azt is mondá nekik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék.

Voltak, akik be akarták biztosítani magukat másnapra is, de Isten nem engedte. Kivéve pénteken, akkor 2 napra valót kellett szedni, hogy szombaton nyugodjanak. 2Móz 16:24 És eltevék azt reggelre, a szerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.

(4) Ne mi határozzuk meg, hogy mit szeretnénk enni! Elégedjünk meg azzal, amit az Úr ad! Ne tegyünk úgy, mint Izrael, akik a manna helyett húst és hagymát akartak. Nagyon ráfizettek! Péld 30:8b szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

2.) A mindennapi kenyerünk kapcsán gondoljunk a szellemi eledelünkre is!

Az Igét is kérjük, hogy annak az üzenetét megértsük, hogy naponta szellemi táplálék legyen. Azt persze nekünk is meg kell tenni érte, hogy olvassuk vagy hallgassuk. Ahogy Izraelnek minden reggel fel kellett szednie vagy, ahogy a mindennapi kenyérért is szükséges dolgoznunk.

Szükséges a naponkénti igeolvasás és imádság. Nem járható út az, hogy egyszerre sokat veszünk az Igéből, sokat olvasunk, és aztán nem olvasunk, vagy nem hallgatunk napokig. Másnapra már nem lesz friss. Kivéve, ha az Úr alakítja úgy az életünket, hogy akaratunk ellenére nem tudunk aznap Igét olvasni. Mint ahogy Izraelnek szombaton nem hullott manna az égből. Akkor táplálkozhatunk az előző napiból úgy, hogy újból átgondoljuk.

Kérjük a szellemi eledelt is naponként! Bár az Úr tudja, hogy arra is nagy szükségünk van, de ha kérjük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy értékeljük, akarunk az Igével élni. Ha pedig megkaptuk, ne felejtsünk el hálát adni érte!

Befejezés

Testi kenyérben most nem szűkölködünk. Megvan, még sok napra való is. Adjunk érte hálát! De jöhet még olyan idő, amilyen már volt is, pl. a gyermekkoromban, amikor napról-napra kellett élnünk. De az Úr eltartott akkor is, és eltart ezután is.

Szellemi eledelre is igen nagy szükségünk van. Úgy gondolom, mi most abban is bővelkedünk, és ezért is adjunk hálát az Úrnak! Ámen.